ptah blog

Itt igazából csak néhány apróbb dologról szeretnék írni. Kicsit száraz lesz, de sebaj :)

A zenekar 2008-ban jelentette meg az első nagylemezét Indictment about the world of man címmel, a Hungaryan Records adta ki 1000 példányban. Ha van még, akkor kapható Saturn, Media Markt, és Alexandria boltokban is.

Death is here címmel jelent meg a Mind over matter és a Hail Hunderground Vol. 1. újrakiadása a Terror Cult Prod. jóvoltából, 300 példányban.

Szintén a Hungaryan Records jóvoltából jött létre két tribute album. Az első a Life has new meaning (Burzum - http://www.burzum.org/eng/discography/tributes/2008_life_has_new_meaning.shtml) valamint a Turulheart (Hungarian tribute to Bathory) 500-500 példányban.

Készült még egy tribute lemez, a Fantomania 2. a Metal Ör Die records jóvoltából - a http://oriffs.com bolt terjesztette.

Valamint 2008-ban megjelent a Forever on the dark side lemez újra egy kis bónusszal a Neverheard Distro jóvoltából.

Hogy mik a jövőbeni tervek?

Hamarosan elkészül a második nagylemez, meglátjuk, hogy milyen kiadóval, és mennyi példányban!

Ezenkívül meghívást kaptunk egy Báthory Erzsébettel foglalkozó albumra, elvileg októberig megtudok minden részletet róla; talán el is készül addig :)

Koncertügyileg: mivel tisztán látszik, hogy itthon mik a lehetőségek, és hogy mennyire viszonyulnak pozitívan a Funebréhez az undergroundban, marad a külföld felé nyitás.
Különböző okok miatt le kellett mondanunk egy fesztivált, ami Csehországban lesz... úgyhogy a lehetőségek adottak :)

Egyelőre készül a lemez, jó kis cyberes, fagyos lesz. Stay tuned!
 

Ott hagytam abba, hogy...

Reggel kilenckor dörömböltek az ajtómon, hogy 15 percem van a check outig, siessek. Gondolhatjátok, milyen boldog voltam... extragyors zuhanyzás, összepakolás, majd találka a hotel előtt.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a szervezők utánakérdeztek, és a Budapestre tartó vonat megáll Busteni-ben is, így este kilenckor szálltunk volna terv szerint a vonatra, ott a helyszínen.

Volt röpke 12 óránk. Persze a szervezőség iszonyat nagy bocsánatkéréseket nyomott egész nap, de ez nem változtatott a helyzeten túl sokat.

Végülis feltaláltuk magunkat, nem kell minket félteni. Első körben a bőröndöket és a hangszereket felpakoltuk Alicék szobájába. Ezután megláttuk a lokál vegyesboltot, vettünk reggelit, innivalót; majd ezt elfogyasztottuk a hotel előtt.
Az ebéd kettőre volt meghirdetve, úgyhogy addig várost néztünk, erdőben voltunk, kávézót látogattunk.

Kettőkor elfogyasztottuk az ebédet, majd kisebbfajta chillin' következett.

Valamikor négy vagy öt óra környékén szóltunk Alice-éknek, hogy bemennénk a fesztiválra még indulás előtt. Ez meg is történt, majd helyben megnéztünk két zenekart, ittunk-ettünk, meg minden jóság. Hamar el is telt az idő, fél nyolc körül visszamentünk a hotelhez, elrendeztük magunkat, dumálgattunk, majd végülis a pályaudvaron kötöttünk ki.

Tisztára COD érzésem volt, annyira le volt strapálva a hely. A dolgunkat nehezítette, hogy már az érkezésünkkor fél óra késést diagnosztizáltak segítőink... amiből egyébként egy óra lett. Remek :)

Végülis felszálltunk a vonatra, elfoglaltuk a kocsinkat (ami sokkal modernebb, kulturáltabb, nagyobb volt, mint az előző: makulátlan tisztaság, tiszta luxus!), majd kilátásba helyeztem egy vacsorát az étkezőkocsiban. Ezt követően lezuhanyoztam (!!!), majd frissen, tisztán illatosan még megittunk egy-egy sört O-val, beszélgettünk úgy fél egyig, majd nyugovora tértünk.

Hajnalban volt egy fincsi passport ellenőrzés, majd kiderült, hogy két órát fogunk késni... pazar. Öröm az ürömben, hogy így a visszafele szóló jegyünk 50%-át visszatéríti a vasúttársaság :)

A lényeg, hogy sikeresen hazaértem; olyan élményekkel és benyomásokkal gazdagodva, amit sosem fogok elfelejteni. És hogy kedves kollegámat idézzem: "ez még csak a kezdet"!

Ahogy írtam, este hétkor kopogtam Khrulék ajtaján: természetesen mindkettő aludt még, úgyhogy egy-két nóta átnézésénél többre nem jutott idő. Hiszen nyolckor volt a találkozó a hotel elől, ahonnan mikrobusszal vittek minket a fesztivál helyszínére.

Kicsit más volt az egész, mint ahogy elképzeltem.

Az egész egy völgyben volt, körülvéve hegyekkel. Méreteit tekintve nem hatalmas, de azért egészen sokat lehetett sétálni egy-egy helyszín között :) A színpad fedett is, nagy is, jól is szól... mi kell még?

Hát a backstage, ahol biztonságban, fedetten tudtunk pihenni, koncentrálni; valamint az ingyen sör/kóla/ásványvíz/energiaital sem okozott különösebb felháborodást zenekaron belül :)

Végülis egy órával későbbre tolták a mi koncertünket, de így csak jól jártunk! Nagyjából egy órával előtte megcsináltuk a festéseket, felvettük a fellépőruhát, és kicsit bemelegítettünk. Már ekkor is jött oda a csapos, a szekus, meg gyakorlatilag mindenki fotózkodni, marha jó érzés volt.

Végülis fél 11 körül léptünk a színpadra, kis soundcheck, és belecsaptunk a lecsóba. Egy bő 50 perces showt nyomtunk a legnagyobb slágerekkel, és ahogy láttam, a közönség igencsak fogékony volt: fent voltak a kezek, lobogtak a hajak, tapsoltatni is lehetett őket, valamint negyedmásodpercenként valaki elüvöltött egy "black metal!" ordítást :) Pazar volt :)

Néhány kisebb hibát kivéve, tökéletes show volt; én speciel totálisan elégedett vagyok vele. Ami viszont a legjobban esett, az mindez után jött:

A koncert végeztével elmentünk a backstage-be lemosni a festéket, meginni valamit, stb... amikor valaki szólt, hogy páran várnak minket a backstage előtt. Hát jött a dedikálás, sűrű kézfogás, tenkju-zások, vakuzások, ésatöbbi. A legfelemelőbb érzés azonban a három ottani magyar srác gratulációja volt. Nem írnám le részletesen, egyszerűen csak büszke voltam magamra, és arra, hogy itt ennyire szeretnek minket.

Beszéltünk a szervezővel is, nagyra értékelte a produkciót. Egyébként is egész nap jött haverkodni, meg beszélgetni :)

Nagyjából hajnali kettőig vártunk a helyszínen, kaptunk kaját is, majd sikerült annyira szarrá ázni (már-már szokásommá vált...) nagyjából 50 méternyi távon, hogy a pulóverem még mindig vizes :)

Végülis három körül ágyba kerültem, és aludtam egészen 9-ig, amikor is...

... a történet folytatását megtudhatják következő részünkben :)

... csak tegnap net nélküli napunk volt végig.

A vonat két órás késéssel bár, de beért Budapestre; én már itthon vagyok, túl egy kajáláson :) Most chillin' van, aztán majd kiderül, hogy alakul a mai nap.

Amint megkapom Khrul képeit, megírom az utolsó beszámolót is. Addig is stay tuned!

Megvolt a show, most értem vissza a hotelszobámba.

Fantasztikus élmény volt, ez egy más világ :) Most viszont ledőlök pihenni végre egy hosszú, fárasztó, eseménydús nap után.

Holnap azért részletesen beszámolok mindenről :)

xoxo, Ptah

Busteni nagyon szép város. Tipikus turistaparadicsom. Csodálatos hegyek veszik körül, a táj egyszerűen lélegzetállító.

Ide érkeztünk mi. Első körben lepacsiztunk a főszervező sráccal, Mihnea-val, majd elfoglaltuk a szállást, leraktuk a cuccokat, és rohatunk a sajtótájékoztatóra.

Itt konkrétan leültünk egy hosszú asztalhoz, előttünk ásványvíz, pohár, mikrofon... tisztára, mintha a Forma 1-ben lettünk volna. Eldaráltuk a lényeget, majd végighallgatunk néminemű román kakaskodást, és a végén elhagytuk a helyszínt.

Ezután kaptunk egy jó bőséges ebédet/vacsorát: volt egy ultrasűrű zöldségleves, majd egy kevés kolbász/krumplipüré kombó csalamádéval, végül pedig zárásként egy-egy alma.

Kaja után elmentünk váltani pénzt, mert jó szokás szerint természetesen nem lehet fizetni sehol sem euróval...

Végül pedig megkaptam a külön egy ágyas szobám kulcsát, lecuccoltam, lezuhanyoztam, beizzítottam a laptopot, felcsatlakoztam a free hotspot-ra, és megírtam ezeket a sorokat :)

Egy óra múlva megyek fel a többiekhez átnézni a koncertprogramot, aztán nyolckor visznek kisbusszal a fesztivál helyszínére, ahol sound check (a késésünk miatt ekkorra halasztották a technikusok), és helyi idő szerint fél 10-kor belecsapunk a lecsóba :)

Addig is nézzetek képeket, mert az jó:

Ott hagytam abba előző nap, hogy elfoglaltuk a hálófülkét. Nagyjából fél órát töltöttünk ott O-val, ugyanis az áram ingadozott (no laptop), meg amúgy is körbe akartunk nézni.

Így adódott, hogy a bárkocsi felé vették az irányt, és igen hamar beszereztünk két Ursus sört. Azt még itt el kell mondanom, hogy az egész vonaton csak, és kizárólag románul beszélt a személyzet, így mind az öt (!) alkalommal, amikor kérték a jegyünket, kézzel-lábbal magyarázás ment... sebaj.

Ennél pozitívabb dolgok is történtek este. Bekéredzkedtünk az egyik asztalhoz, ahol összeismerkedtünk Peter-rel. Peter alapvetően kanadai származású, azonban most épp Kairóban tanít gazdag arab középiskolásokat mindenféle hülyeségre. Annyi szerencséje van, hogy tanárként el tud szabadulni nyáron két hónapra; így adódott, hogy meglátogatta Budapestet, majd tovább indult Romániába.

Nem sokkal később csatlakozott hozzánk egy román srác is (fogalmam sincs, hogy hívták...). Meglepően jól beszélt angolul, valamint sikerült kideríteni, hogy színművészetet tanul Bukaresten.
Rajta kívül még egy csávó is csatlakozott. Na neki se a nevét nem tudom, se a származását... reggel mégis kedélyesen üdvözölt.

Szóval az alvás... nagyjából fél egy körül vánszorogtam be a hálókocsiba, és kisebb megszakításokkal egészen 10 óráig sikerült pihenni. Azt kell mondanom, hogy sokkal-sokkal rosszabbra számítottam, kifejezetten kényelmesnek hatott (nem csak nekem).
Szerencsére azért a román vasúttársaságnak is volt egy kis ajándéka: egy egész korrekt kis tisztasági csomaggal szolgáltak mindenkinek. Nem mondom, reggel életmentő volt.

Végülis jó 10 perccel előbb megérkeztünk Bukarestre. Itt nagy nehezen ránk talált az összekötőnk, Alice (aki annyira tudatosan végzi a munkáját, hogy szíve szerint még a valagunkat is kitörölné... kezd kicsit idegesítő lenni az, hogy folyton a nyakunkon lóg), valamint barátja, és egy morcona úriember, a sofőr szerepében. Innen jött a tortúra...

Nem csak Bukaresten, de egész Romániában totális káosz a közlekedés. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy a röpke 130 kilométeres utat kb 3 és fél óra alatt sikerült megtenni. Mondanom sem kell, szaunában éreztük magunkat; nagyon meleg van itt.

Aztán persze sikeresen megérkeztünk Bustenibe, a fesztiválnak otthont adó városba.

Innen folyt. köv., az ehhez kapcsolódó képek pedig:

Nos, hát elkezdődött!

Délután kettőre kiértem Szentendrére, méghozzá egy Ford Maverick tipusu személygépjárművel, amit egy szakaszon még vezethettem is :) Hatalmas élmény volt egy ilyen batár állatot kordában tartani.

Megérkezés után nyomtunk egy kört a koncertprogramból a próbateremben, összepakoltunk, majd elindultunk kocsival a Keleti pályaudvarra. Előtte még egy gyors kajálás - gyorskaja (haha -.-).

Most konkrétan a hálófülkében fetrengek az ágyamon, nézek ki a tájra, és írom ezeket a sorokat :) 15 óra múlva Bukarestbe érünk, és indul a kaland igazi része!

Mivel nem értek túlságosan a blog.hu kezelőfelületéhez, egyelőre csak a bejegyzés alján rakom ki a képeket. Íme pár:

Gyakorlatilag a legfontosabbat hagytam ki: magát a rendezvényt.

Nincs időm róla írni, de a hivatalos oldalon azért elég sok mindent meg lehet találni.

http://www.ostmountainfest.com (románul)

és

http://myspace.com/ostmountainfest (főleg angolul, soksok képpel)

A végére pedig egy kis ízelítő videó:

Káosz.

Az van. Két óra múlva indulás, és még be kell pakolni a bőröndbe, rendbe kell tenni magam, és nincs mese, be kell fejezni az utolsó nóta memorizálását. Mondjuk ha a vonaton lesz áram, akkor az a röpke 15 óra is ezzel fog telni. Nameg soksok alvással.

Ma elmentem fodrászhoz, hogy kicsit rendbe legyek rakva külsőleg. Jelzem, maradéktalanul sikerült as usual :)

Még szerencse, hogy csupán két utcányira onnan található a sminkes bolt, ahol jól be is vásároltam egy-egy adag professzionális arcfestéket. Igen, ez a blekkmetál.

Most pedig el kell kezdeni gyakorolni, meg számot tanulni, mert nem lesz szép világ így...

Úgy őszintén, férfiasan, magunk közt szólva: be vagyok rendesen szarva; kicsit olyan, mintha épp készülnének bedobni a mélyvízbe. Mázli, hogy sikerült pár szót váltani néhány közeli ismerőssel, és ezáltal kicsit feloldódni.

Hailz!

Feltett szándékom, hogy írjak egy bejegyzés sorozatot a héten esedékes, egyébként pedig életem első külföldi koncertjéről. Úgyhogy nézzük csak meg, hogy is volt eddig, és mi is lesz:

A május 7-8 közötti éjszaka azt hiszem örök életemre beleégett az emlékezetembe. Ekkor kapott agyvérzést nagymamám, aki egy hónap gyötrelmes küzdés után feladta a harcot, és sajnos már nincs köztünk. Ezenkívül aznap adtuk azt a "koncertet" a silenttel, ami kicsapta a biztosítékot, és arra a döntésre kényszerített, hogy szakítsak.
Hajnalban hazaérve a netet böngészve találtam rá egy apróhirdetésre, és próba-szerencse alapon virtuális tollat ragadtam, hátha... és bejött.

Érdekes, vízválasztó este volt.

Végülis úgy alakult, hogy megfelelőnek találtattam, így az első csonka próbára két héttel már a Metalfesten játszhattam.
Már az elején szó volt egy nagyobb szabású buliról; a mondandóm kb ennek az egésznek a részleteiről fog szólni.

A történet egy e-mailel kezdődött, ahol az egyébként rendkívül jófej, és nem kevésbé profi hozzáállású szervezőgárda fejezte ki azon szándékát, hogy szívesen látna minket is a rendezvényen. Persze nem volt kérdés, a válasz igen volt.
Nem sokkal később megérkezett postai úton a szerződés.

Ebben szépen pontról-pontra letisztáztunk mindent: kik a tagok, mikor lenne az esemény, hol, stb.
Megszabták, hogy melyik vonattal kell mennünk, és melyikkel kell visszaindulni. Az utazáshoz jó sok euró támogatást kaptunk utólag, nyilván ebből intéztük saját kezűleg a jegyeket. Maga az utazás vonattal történik Bukarestig. Ez egy jó 15 órás út (nagyjából 1000 km), de mindez normális három ágyas hálófülkében fog történni. Természetesen ugyanez vissza. Az állomásra érkezéstől egy külön ember (Alice) fog minket kísérni, fuvarozni, tolmácskodni, városvezetni, kicsekkolni-becsekkolni, stb.

A szállás magában a városban (Busteni) található. Egy hotel, ahol két darab két ágyas szobát kapunk (lestoppoltam a külön szobát) teljes ellátással (kaja, pia, etc).

A programunk elég sűrű lesz:

5-én 19:13-kor indulunk a Keleti pályaudvarról, másnap 11:23-ra érkezünk Bukarestbe, majd onnan még nagyjából 130 km kocsikázás maga a helyszín. Itt megtörténik a hotelben a becsekkolás, kis pihi/kaja, majd 15:00-16:00 sajtókonferencia, interjúzások, ilyesmik.

16:15-kor következik egy fél órás soundcheck. Megkaptuk előzetesen a technikai ridert, és több, mint kielégítő a park. Egy 12x10 méteres színpad, 3db 1500 wattos füstgép (metal), rengeteg fény, rengeteg drága erősítő, és maga a személyzet: 6 színpadi technikus, két fényes, és egy hangos ember szolgál ki minket.

Maga a koncert 21:30-22:15 között lesz, persze előtte mindenféle bemelegítés, festés a backstage-ben. Utána minden bizonnyal egy kisebbfajta mulatozás, a gázsi kifizetése, és hasonló őrületek; majd a jól megérdemelt alvás. Másnap csak este hétkor indul a visszafelé menő vonat, így lesz még időnk körülnézni a környéken, talán még el is tudunk csípni pár zenekart. Zárásképpen pedig 8-án reggel érünk ismét Budapestre.

Nos, nagyjából erről lenne szó. A tervem az, hogy mindenről írok (helyben, vagy gépre mentve utólag publikálva) természetesen sok-sok képpel díszítve.

\m/