Ott hagytam abba, hogy...
Reggel kilenckor dörömböltek az ajtómon, hogy 15 percem van a check outig, siessek. Gondolhatjátok, milyen boldog voltam... extragyors zuhanyzás, összepakolás, majd találka a hotel előtt.
A dologhoz hozzátartozik, hogy a szervezők utánakérdeztek, és a Budapestre tartó vonat megáll Busteni-ben is, így este kilenckor szálltunk volna terv szerint a vonatra, ott a helyszínen.
Volt röpke 12 óránk. Persze a szervezőség iszonyat nagy bocsánatkéréseket nyomott egész nap, de ez nem változtatott a helyzeten túl sokat.
Végülis feltaláltuk magunkat, nem kell minket félteni. Első körben a bőröndöket és a hangszereket felpakoltuk Alicék szobájába. Ezután megláttuk a lokál vegyesboltot, vettünk reggelit, innivalót; majd ezt elfogyasztottuk a hotel előtt.
Az ebéd kettőre volt meghirdetve, úgyhogy addig várost néztünk, erdőben voltunk, kávézót látogattunk.
Kettőkor elfogyasztottuk az ebédet, majd kisebbfajta chillin' következett.
Valamikor négy vagy öt óra környékén szóltunk Alice-éknek, hogy bemennénk a fesztiválra még indulás előtt. Ez meg is történt, majd helyben megnéztünk két zenekart, ittunk-ettünk, meg minden jóság. Hamar el is telt az idő, fél nyolc körül visszamentünk a hotelhez, elrendeztük magunkat, dumálgattunk, majd végülis a pályaudvaron kötöttünk ki.
Tisztára COD érzésem volt, annyira le volt strapálva a hely. A dolgunkat nehezítette, hogy már az érkezésünkkor fél óra késést diagnosztizáltak segítőink... amiből egyébként egy óra lett. Remek :)
Végülis felszálltunk a vonatra, elfoglaltuk a kocsinkat (ami sokkal modernebb, kulturáltabb, nagyobb volt, mint az előző: makulátlan tisztaság, tiszta luxus!), majd kilátásba helyeztem egy vacsorát az étkezőkocsiban. Ezt követően lezuhanyoztam (!!!), majd frissen, tisztán illatosan még megittunk egy-egy sört O-val, beszélgettünk úgy fél egyig, majd nyugovora tértünk.
Hajnalban volt egy fincsi passport ellenőrzés, majd kiderült, hogy két órát fogunk késni... pazar. Öröm az ürömben, hogy így a visszafele szóló jegyünk 50%-át visszatéríti a vasúttársaság :)
A lényeg, hogy sikeresen hazaértem; olyan élményekkel és benyomásokkal gazdagodva, amit sosem fogok elfelejteni. És hogy kedves kollegámat idézzem: "ez még csak a kezdet"!
