Ahogy írtam, este hétkor kopogtam Khrulék ajtaján: természetesen mindkettő aludt még, úgyhogy egy-két nóta átnézésénél többre nem jutott idő. Hiszen nyolckor volt a találkozó a hotel elől, ahonnan mikrobusszal vittek minket a fesztivál helyszínére.
Kicsit más volt az egész, mint ahogy elképzeltem.
Az egész egy völgyben volt, körülvéve hegyekkel. Méreteit tekintve nem hatalmas, de azért egészen sokat lehetett sétálni egy-egy helyszín között :) A színpad fedett is, nagy is, jól is szól... mi kell még?
Hát a backstage, ahol biztonságban, fedetten tudtunk pihenni, koncentrálni; valamint az ingyen sör/kóla/ásványvíz/energiaital sem okozott különösebb felháborodást zenekaron belül :)
Végülis egy órával későbbre tolták a mi koncertünket, de így csak jól jártunk! Nagyjából egy órával előtte megcsináltuk a festéseket, felvettük a fellépőruhát, és kicsit bemelegítettünk. Már ekkor is jött oda a csapos, a szekus, meg gyakorlatilag mindenki fotózkodni, marha jó érzés volt.
Végülis fél 11 körül léptünk a színpadra, kis soundcheck, és belecsaptunk a lecsóba. Egy bő 50 perces showt nyomtunk a legnagyobb slágerekkel, és ahogy láttam, a közönség igencsak fogékony volt: fent voltak a kezek, lobogtak a hajak, tapsoltatni is lehetett őket, valamint negyedmásodpercenként valaki elüvöltött egy "black metal!" ordítást :) Pazar volt :)
Néhány kisebb hibát kivéve, tökéletes show volt; én speciel totálisan elégedett vagyok vele. Ami viszont a legjobban esett, az mindez után jött:
A koncert végeztével elmentünk a backstage-be lemosni a festéket, meginni valamit, stb... amikor valaki szólt, hogy páran várnak minket a backstage előtt. Hát jött a dedikálás, sűrű kézfogás, tenkju-zások, vakuzások, ésatöbbi. A legfelemelőbb érzés azonban a három ottani magyar srác gratulációja volt. Nem írnám le részletesen, egyszerűen csak büszke voltam magamra, és arra, hogy itt ennyire szeretnek minket.
Beszéltünk a szervezővel is, nagyra értékelte a produkciót. Egyébként is egész nap jött haverkodni, meg beszélgetni :)
Nagyjából hajnali kettőig vártunk a helyszínen, kaptunk kaját is, majd sikerült annyira szarrá ázni (már-már szokásommá vált...) nagyjából 50 méternyi távon, hogy a pulóverem még mindig vizes :)
Végülis három körül ágyba kerültem, és aludtam egészen 9-ig, amikor is...
... a történet folytatását megtudhatják következő részünkben :)
